Végső búcsú Kovács Zsuzsától (1956 – 2020)

2020. augusztus 25.
Szomorú csendességgel indul a tanév a Dunaújvárosi SZC Rudas Közgazdasági Technikum és Kollégium falai között. Egykori munkatársai, barátai és a vendéglátós szakma négy évtizedet átívelő nemzedékeinek tagjai megrendülve gyászolják Kovács Zsuzsanna nyugdíjas szakoktatót, nevelőt, a mindig segítő, önzetlen és igaz embertársat.

Fél éve hallgatjuk naponta a híreket az egész világban terjedő járványról, aggódunk szeretteinkért, keressük a biztos túlélés receptjét. Nem sejtettük, hogy eközben egy másik, sokkal nehezebb küzdelem is zajlott, amit Zsuzsa vívott az alattomos kórral szemben. Nem tartottunk nyugdíjas összejövetelt, elmaradt a Rudas Dzsembori, ahol dicsérhettük volna legendás gulyáslevesét, és a kollégiumi rendezvényeket is törölni kellett a programból, amelyek alkalmat adtak volna a találkozásra. Nem tudtuk… Nem tudtuk a bajt, nem tudtunk reményt és vigaszt adni, nem tudtunk mosolyokat csalni a kilátástalanságban, nem tudtunk elköszönni. De talán jól is van ez így. Kovizsuzsi nem kért a sajnálkozásból és részvétből, mert méltósággal, csak szép emlékeket hátra hagyva akart örökre távozni. Neki elég volt a család és a „belső kör”: a leghűségesebb barátnők, akik odaadó szeretettel kísérték a végső megnyugváshoz vezető, fájdalmakkal teli úton. Helyettünk is fogták kezét, lesték minden kívánságát, helyettünk is hullajtották könnyeiket a felfoghatatlan szenvedésért.

Nekünk a főhajtás és tisztelgő emlékezés maradt…

Emlékezés arra az emberre, akinek a konyha és az iskola volt az élete. Aki nem tudott választani, ezért az iskolából konyhát, a konyhájából iskolát csinált. Mindene volt a vendéglátás, a fiatalok felkészítése és nevelése, a szakmai és emberi értékek átadása. Egy-egy rendezvény kapcsán maga köré gyűjtötte a diákokat, kollégákat, és gyengéd határozottsággal irányítva őket formálta látásmódjukat, ügyességüket, személyiségüket. Szerette és megkövetelte a rendet, tiszteletet várt el az étel és a munka iránt. Végigjárva a ranglétra fokait, hiteles maradt cukrászként, pedagógusként, másokat képviselő, közösségi emberként. Szerettük letisztult, gyakorlatias gondolkodását, reális meglátásait, a „hogyanok” makacs keresését a „miért nem lehetek” kényelmével szemben. Teherbírása, aktivitása és életöröme bennünket is magával ragadott.

Kedves Kovizsuzsi!

Zavarodottan készülünk az utolsó találkozóra. Te, aki mindig csak adtál magadból, a magadéból, most benyújtod a számlát, és elviszed biztonságérzetünk egy darabját.

Igen, Te a biztonságot jelentetted számunkra. A meleg étel, a baráti szó, az egymásra figyelés, az erőt adó élmények biztonságát. Sokáig fogunk keresni még, nyúlunk a telefon után, hogy gyere, már megint segíts, vagy legalább csak hallgass meg. Hiányozni fog nevetésed, érdeklődő tekinteted, szerető és erőt adó ölelésed.

Mi lettünk kevesebbek. Értünk égnek a gyertyák…

Pihenj békében Zsuzsi!

a Rudas közössége

Kovács Zsuzsanna búcsúztatása 2020. augusztus 25-én 14.30 órakor a Dunaújvárosi Temetőben lesz.

Dunaújvárosi SZC

RUDAS

Közgazdasági Technikum és Kollégium

2400 Dunaújváros, Római körút 47-49.
titkar@rudas.hu
Porta: +36-25/510-280 4-es mellék
Iskolatitkár: +36-25/510-280 1-es mellék
Kollégium: +36-25/510-280 5-ös mellék